Karácsonyi és Újévi jókívánságok

Áldott Karácsonyi Ünnepeket és bizakodással várt Újesztendőt kívánunk minden, nemzetéért felelős magyar embernek, a határokon innen és túl.

 
Ady Endre soraival Áldott Karácsonyi Ünnepeket és reményteli, bizakodással várt Újesztendőt kívánunk minden, nemzetéért felelősséget érző magyar embernek, a határokon innen és túl.

Bár a több, mint fél évszázadot sokszor megtört gerinccel, számos emberi veszteséggel túlélő Nemzetünk – lassan ugyan - de újra felegyenesedhet, továbbra is páratlanul kíméletlen, belső és külső, áldemokratikus mezbe öltöztetett támadások kereszttüzében állunk. A Nemzet felemelkedéséhez vezető úton, az áldozatokkal járó, de a közös teherviselés irányába tartó, igazságos, munkaalapú társadalom-átalakítási vállalkozás sikeréhez minden, nemzetéhez hű magyar ember egyéni kiállására is szükség van és lesz, a jövőben is, bárhol is éljen.

Az utóbbi másfél évben, már abban a hitben és meggyőződésben ébredünk és dolgozunk, hogy a határainkon innen és túl élő magyar közösségek, egyének döntő többsége értő módon áll a szükséges változásokhoz, tudatában van annak, hogy a Nemzet felemelkedéséhez más út nem vezet. Vállaljuk az átmeneti áldozatokat és ezért cselekedni is készek vagyunk, ha kell. Tudomásul vesszük azt is, hogy a siker nem csak mások, hanem, esetenként, a mi áldozatunkat is megköveteli, ezért szolidárisak vagyunk mindazokkal, határainkon innen és túl akik önmaguk, családjuk lehetőségeit sem restek, a közös ügy, a Nemzet érdekében, kockára tenni. Ők legyenek a Nemzet, a mi példaképeink!!!
Átfogó helyzetelemzés

Az Egyesület alapításakor, a kulturális tevékenységen kívül, arra esküdtünk, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük a külhoni, magyar közösségek helyzetét és felemeljük a szavunkat a magyarokat érő jogsértésekkel szemben.

Nos, a határinkon kívül élő magyar közösségek jogaiért folytatott küzdelemben, 2011. folyamán, számos kiemelkedő esemény történt, amelyekhez, valamilyen módon, egyesületünk tevékenysége is kötődött. A nagyobb nemzetrészek közül, ezúttal, Erdélyre és a szerbiai Délvidékre koncentráltunk, sajnálatosan kevesebb idő és energia jutott a szívünkhöz és gondolkodásunkhoz éppen olyan közel álló Felvidékre és a Kárpátaljára. Jártunk még a horvátországi Szlavóniában és a szlovéniai Muravidéken is, történelmi hagyományaink felelevenítése és az ott élő magyarság helyzetének a tíz évvel ezelőtti állapottal történő összehasonlítása érdekében. Mindennek különös aktualitást adott az idei népszámlálás, amelynek – közösségeink állapota és az általános demográfiai helyzet ismeretében, nem tagadjuk,  – szorongással néztünk elébe.

Nemzetünk állapota, a határainkon belül, a kormányváltás óta külsőségekben sokat, összességében, kis mértékben javult, a külhoni nemzetrészekben viszont a magyar közösségek helyzete, döntően a külső körülmények kedvezőtlen hatásai miatt, kivétel nélkül, minden nemzetrészben, mindenütt romlott, a szülőföldjén maradó magyarok létszáma folyamatosan csökken. Ezzel arányosan gyorsul a magyar kézben lévő földtulajdon, erdők és ingatlanok tulajdonvesztése is. Az 1918-1940 közötti, egy generációs, 22 éves időszak, pusztító, asszimilációs hatásai szinte elhanyagolhatóak az 1945-2011 közötti, három generációs, 66 éves időszak bizalomvesztéssel jellemezhető, gyorsuló beolvadással kísért hatásaihoz képest.

Ha a 2004. december 5-i, katasztrofális eredményű, nemzettagadással felérő népszavazáskor azt mondtuk, hogy ez volt az utolsó pillanat, amikor a romlás még megállítható, most, hét évvel később, az időközben bekövetkezett, súlyos veszteségeink megállítása, lefékezése, már csak az európai helyzet ma még nem látható, kedvező változásával, a Mindenható segítségével képzelhető el.

Nemzetünk helyzetét két körülmény döntően befolyásolhatja:

a) 2010. májusban, a szavazópolgárok döntő többségének akaratából, Magyarországon nemzeti Kormány került hatalomra, amely másfél éve, töretlenül küzd a csőd szélére taszított ország  gazdasági és erkölcsi helyzetének  megfordításáért. Közös érdekünk, hogy ez a folyamat mielőbb sikeres legyen és az anyaország – nevéhez méltóan – elegendő erőt és figyelmet tudjon fordítani a szorongatott helyzetben lévő, hét szomszédos országba szakított nemzetrészeinkre.

Mi sehol sem látunk érzékelhető különbséget a többségi nemzetek és a magyar közösségek viszonyában. Ausztriában, Horvátországban és Szlovéniában – ezekben az országokban már csak néhány ezres magyar közösségek élnek – a többségi nemzetek éppúgy  elfojtják a nemzeti identitás minden megnyilvánulását, mint a még nagyobb, homogén, magyar  közösségekét a szlovák, román, ukrán és szerb nemzetállamok. Az ott élő magyarság őshonos státusa teljes mértékben rendezetlen (az Európai Unióban is!), a többségi államok sehol sem ismerik el a magyar közösséget államalkotó, társnemzetként.

Ebből következik a kisebbségként kezelt közösségeink folyamatos jogfosztása, történelmi egyházaink létkörülményeinek diszkriminatív kezelése, a magyarok közében eluralkodó reményvesztettség és bizalmatlanság, a vegyes házasságok számának gyors növekedése, amelyekből már egyre csökkenő számban kerülnek ki magyar identitásukat vállaló gyermekek.  

A magyar anyanyelvű iskolákba beiratkozó gyermekek számának gyorsuló csökkenése, választások alkalmával a többségi nemzet politikai pártjaira történő átszavazás mértékének egyre nyilvánvalóbb növekedése, mind arra vallanak, hogy sikeres a Trianonban győztesnek nyilvánított, Magyarország határaival szomszédos nemzetállamok erőszak-mentes, de minden egyéb, lelki és pszichológiai nyomásgyakorlást, zavarkeltést bevető asszimilációs politikájának eredményessége.

Amikor egy-egy esemény többségi államok általi megítélését vizsgáljuk, minden esetben felfedezhetőek ezek a mozgató-rúgók.

A külhoni magyar közösségek megmaradása szempontjából két fontos, szinte nélkülözhetetlen körülményt, feltételt kell kiemelni:

1. A kommunizmus idején államosított (törvénytelenül elrabolt!) magán-vagyonok, elsősorban a kisemberek, családok elemi létfeltételeit,  megélhetését biztosító földtulajdon, ingatlanok és eszközök megfelelő állapotban történő visszaadása, valamint a történelmi  egyházaink vagyonának visszaszolgáltatása.

Nos, a magyar tulajdonosoktól és egyházaktól elrabolt vagyon visszaszolgáltatása minden szomszédos országban nagyon rosszul áll, holott a többségi hatalmat erre törvény kötelezi. Legutóbbi példa a Szerb Törvényhozás által megszavazott, majd  2011. október 6-án életbe lépett vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény, amit 2011. december 5-én egy rehabilitációs törvény megszavazása követett. A két, egymással részben átfedésben lévő törvény (az utóbbit – sajnálatosan - a magyar Kormány  is tudomásul vette), számos lehetőséget kínál arra, hogy a Szerbiában 1944-45-ben megcsonkított, ennek ellenére 66 éve háborús bűnösként kezelt magyar közösséget megillető kárpótlás ügye az ismeretlen homályba torkoljon. 

2. A perszonális és a (nem etnikai alapú) területi autonómia mielőbbi kivívásának kérdése, ami még – elvileg - Romániában, Szerbiában, Szlovákiában és Kárpátalján (Ukrajna) lehetséges lenne.
A kisebb nemzetrészek esetében (Ausztria, Szlovénia, Horvátország) már csak valamiféle kulturális autonómia-igény vethető fel.

Nos, a többségi nemzetek (Románia, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna) itt azzal taktikáznak, hogy a z általuk kiválasztott, részben, vagy még egészben magyar politikai erőkkel, a fentieknél alacsonyabb szintű, a közösségi megmaradást már nem elérő, kulturális autonómia engedélyezéséről folytassanak vitát, a többségi Kormányokhoz kötődő, vagy abban részt vevő, magyar politikai pártokkal. Ezzel eredményesen húzzák az időt, ami az ismeretlen időtávlatba tolja a magyar közösségeket megillető, létfontosságú, a megmaradásukat alapvetően befolyásoló emberi jogok kivívásának lehetőségét.

Meg kell jegyezni, hogy a történelmi Magyarország területéről, előbb a trianoni békediktátum, majd a második bécsi döntés következtében, 1945 után véglegesített, új országhatárok mögé kényszerült magyar közösségekkel folytatott 6,5 évtizedes bánásmód példa nélküli, az európai nemzetek jelenkori történelmében. Nincs még egy olyan ország, amelynek vezetése szó nélkül hagyná, vagy eltűrné az azonos anyanyelvű nemzetrészei jogainak folyamatos csorbítását, végső soron a megsemmisülésig vezető jogfosztását.  Magyarországot, az 1990-94. és 1998-2002. időszakok kivételével, olyan hatalom vezette, amely lemondott a kisebbségbe szorult nemzetrészeiről, egészen 2010. májusáig. A nemzettagadó magyar államhatalom által elősegített megosztottság  súlyos következményei máig érezhetőek az anyaország és a nemzetrészek viszonyában.

 

 

2011. évi  Eseménykrónika

2011. január 29.        Nagyvárad     
Jótékonysági Bál, a Romániában egyetlen magyar futball-egyesület, a Partium SE támogatására.

2011. március 22-24. Poznan
Magyar – Lengyel Barátság Napja, utazás vonattal, a Civil Összefogás Fórum szervezésében (500 résztvevővel).

2011. május 07-08     Bács-Topolya
Kulturális rendezvény, a helyi VOX Humana egyesület szervezésében. Az alkalmat felhasználtuk a topolyai Sarlós Boldogasszony templom javára ingyenesen készített felújítási szakvélemény keretében folytatott egyeztetésekhez is.

2011. május 19-20      Mártély          
A Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) ülése. A KMAT szakértői csoportjának szervezetünk 2008. óta meghívott tagja.

2011. május 21.         Budapest
A szervezetünk 2011. évi, rendes Közgyűlése, a szervezet székhelyén

2011. május 27-29     Makfakva (Éhn J. beszéde-2011. május 28.-új, SZNT alkönyvtár!)

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) meghívására részt vettünk a „Marosszék is Székelyföld része” címmel meghirdetett rendezvényen és tanácskozáson

2011. június  03         Marosvásárhely (TKMM állásfoglalás és SZNT határozatok. - új SZNT                                  alkönyvtár!)

A Székely Nemzeti Tanács meghívására részt vettünk a Tanács választmányának munkájában.

2011 június  04.         Ópusztaszer
Meghívásra, az ópusztaszeri Emlékparkban, részt vettünk a zártkörű, ünnepi  megemlékezésen

2011. június 25-26.    Szilágysomlyó

Másod-magammal,önkéntes felajánlás alapján, előzetes, díjmentes  feltárást végeztünk a szilágysomlyói református templom vízszivárgási és vízelvezetési problémáinak megállapítására.

2011. július 02-03      Bács-Topolya

A VOX-HUMANA egyesület meghívására, családommal, részt vettünk a VMDP topolyai szervezete által rendezett búcsún, a topolyai vásártéren. Egyúttal átadtuk az időközben összegyűjtött adományokat is.

2011. szept. 09-11      Szlovénia-Horvátország

A World-Travels  budaörsi utazási irodával látogatást tettünk Szlovéniában, a történelmi Muravi-déken (Muraszombat, Lendva) majd Horvátországban, a Zrínyiek nyomában (Csáktornya, Varasd).

 

2011. szept. 17-18      Bács-Topolya

Topolya városnap, Adomány-szállítás, Sarlós Boldogasszony templom felújítási megbeszélés.

2011. október 06        Arad

Részvétel és koszorúzás az Aradi Vértanúk megemlékező ünnepségeinek színhelyén.

2011. október 29-30   Bánffyhunyad

Részt vettünk a Ravasz László püspök emlékünnepségen, majd Kusztos Tibor református tiszteletes lelkészbúcsú rendezvényein.

2011. november 05.   Szilágysomlyó

Fizikai feltárások és mintavételek, a szilágysomlyói református templom szerkezetein, a falszakértő kollégával  és talajmechanikai mintavételek (a f. év június 25-26-i helyszíni szemlén elhatározott program szerint).

2011. november 12    Diósd - Sportcsarnok

Székely-magyar települések  kispályás futball-tornája, ahol Izsák Balázs SZNT elnökkel együtt, felkért díszvendégként vettünk részt. Belépés a Székelyföldért Társaság egyesületbe.

2011. november 26-27 Várpalota – Budapest

Délvidéki Mártírium megemlékező rendezvények második-harmadik napján vettem részt.

2011. december 04     Bács-Topolya (Vox Humana köszönet, 2011 dec.22-Címlapon)

Karácsonyi adományok szállítása Egervári Lászlóval, két autóval.

2011. december 09-11 Marasvásárhely

Meghívásra részt vettem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tisztújító rendezvényén, ahol felszólalási lehetőséget is kaptam.

2011. október-december - Internetes levelezés (mellékletek alább!)

A délvidéki magyarságot közvetlenül érintő, szerbiai törvények ügyében folytatott, internetes levelezés, melynek öt, legfontosabb levele a délvidéki alkönyvtárban található

2011. november 28   vajdaság.ma hírportálon megjelent közlemény (Éhn J. cikke-Címlapon)
2011. október 11.       Vigyázó szemeteket most a délvidéki magyarokra vessétek (Éhn J.
2011. október 15.       A rehabilitációs törvény nem fogadható el (délvidéki, civil közlemény)

2011. nov. 13/24        Európai Parlament előtt - Gál Kinga kérdés, Stefan Füle válasza
2011. december 05     Elemzés a rehabilitációs törvénytervezetről, szavazás előtt (Éhn J.)
2011. december 22.    Restitúció és rehabilitálás Szerbiában (Szalma József prof., Újvidék)