A műfű ideális helyén és azon túlmenően egyéb platformokon

A mai világban már számos őrültséget láthatunk, igazából nincs is már nagyon olyan ötlet, ami, ha egyszer megfogan egy ember fejében, akkor ne lehetne valamilyen módon, idővel megvalósítani.

Bár az emberiség úgy volt vele az utóbbi pár száz évben, hogy fittyet hány a természetre, meghagyja annak romantikáját a romantikus költőkre, meg egyéb elborult gondolkodású személyekre, akik még a lugasokban vallottak szerelmet, meg a fák alatt elmélkedtek és inkább az urbanizáció mellett döntöttek. Azonban a nagy gyárak, a városiasodás kitermelte a maga nem kívánt kellemetlen eredményeit és az emberek mégis csak nekifogtak a kis dobozolt világukba visszaimportálni a sutba vágott természet pozitív oldalait, ha mást nem, akkor a megjelenését. Ilyen volt az art déco és az art nouveau is, de valahogy ide sorolható a műfű is, bármilyen meglepő is.

A műfű ugyanis egy utánzott, de annál élethűbb képet ad, nincs gond rá, se locsolni, de nyírni, se gondozni nem kell, csak gyönyörködni benne. Ez kellőképpen pozitív tulajdonságnak bizonyul ahhoz, hogy mindenhol használják: kertben, erkélyen, beltéren (földön és a falon is), extrém esetekben teljes helyiségek és használati eszközök befedésére, extra extrém esetben pedig házak beburkolására is használhatják a műfüvet.

De miért burkoljunk be egy házat műfűvel? Teheti fel az olvasó a nem is olyan buta kérdést. A zöld, élethű műfű lényegében tompítja a modern építésű házak rideg kinézetét és meglepő módon el is rejti az épületet.